Életöröm

 

Két oly annyira ellentétes szó. Élet és Öröm. Az Élet, amely tele van nehézségekkel, gondokkal, próbatételekkel, kihívásokkal amikkel szemben sokszor kevésnek érezzük magunkat, elbukunk és nem mindig van erőnk újrakezdeni, csak összeszorított fogakkal. Nem magunkért, másért…

És Öröm. Amely energizáló, tiszta, felszabadító, lendületet adó. Úgy van jelen önmagában és önmaga miatt, hogy másnak is juttat.

Fotó: Tóth Orsolya

Arra hív, hogy elhagyjuk csigaházainkat, útra keljünk, ismerkedjünk, kipróbáljunk, tévedjünk és emelt fővel viseljük annak minden köve
tkezményét.

Cél az lenne, hogy így legyen jelen az életeinkben.

Együtt és egymás mellett.

Lazán, egyszerűen, simán, ahogy hangzik, minden erőlködés nélkül: életöröm…

Erre hívnak a dobok, amelyek zsigeri szinten szólítanak meg és rángatnak ki abból az állapotból, amelyet az élet kényszerített ránk. Apróbb és nagyobb problémák fedele alól, amelyek talmi biztonságot ígérnek a komolyabb viharokkal, érzelmi megrázkódtatásokkal szemben.

Az egyiknek önmagában rejlik az ereje. Kívülről felelőtlennek, könnyednek, gondtalannak tűnik, de belülről táplál az ereje. Ez a belső erő az, amely minden megpróbáltatással szemben felvértez.

A másik külső álbiztonságot ígér – felelősségteljességet, tetőt a fejünk felé, komfortzónán belüli mozgást, szabályok ismeretét és betartását, a számlák idejében való kifizetését – de boldogaságot nem.

Egy üres héj, amelyet ottfelejtettek a poros országúton.

Az egyik a másik nélkül kevés. Nem teljes. Mindkettőre szükségünk van. Életre és Örömre egyaránt.

A kérdés csak az, melyik az a zene, ritmus, induló, kulcsszó, amely felkelti bennünk a zsigeri vágyat a felismerést a kettő összefésülésére életünkben?

És meddig tart ez a zene, miután ideig-óráig megtaláltuk?

Hova tesszük le, vagy rejtjük el annak a tudásnak a kulcsát, amely egy egész életen át belépést biztosít ennek az ismeretébe, begyakorlásába.

Hiszen a zene olykor elhallgat.

A ritmus elhalkul.

Ilyenkor kellenek a kulcsok, hogy begyakroltan összefésüljük az életünket az örömmel, amely nem csak bennünket lendít tovább, hanem azoknak is juttat, akik körülöttünk vannak.